Ahol minden kívánság szívből születik, és az új év titokban már mosolyogni kezd.
A Szivárványos-domb felett lassan ereszkedett le az év utolsó napja. A Trükkös család háza melegen világított a hóban, mintha maga is gyertyafényt lehelt volna a hideg estébe.
Lili és Marci az ablakpárkányon ültek, lábukat lóbálva figyelték a hópelyhek táncát.
„Te mit fogsz kívánni ma éjfélkor?” – kérdezte Lili.
Marci megvonta a vállát. „Nem tudom. Tavaly azt kívántam, hogy legyen sok fagyi. Aztán februárban megfáztam.”
Lili halkan kuncogott.
🎇 A kívánságcsengők előkerülnek
A nappaliból hirtelen csilingelés hallatszott. Nem olyan csilingelés, amit a szélcsengő szokott a verandán… ez sokkal finomabb, halkabb, mégis tisztább volt.
Nagymama jelent meg, kezében egy bársonnyal bélelt, csodaszépen faragott fadobozzal.
„Gyerekek, eljött az idő.”
„Mire?” – kérdezte Marci óvatosan.
Nagymama leült közéjük, és lassan kinyitotta a dobozt. Egy sor apró, színes csengő pihent benne. Mindegyik különböző mintával, mintha minden csengőnek saját története lenne.
„Ezek a kívánságcsengők” – mondta. „Csak egyszer szólaltathatóak meg egy évben. Újév éjfélkor. És ami akkor a szívetekben van, az hallatszik ki belőlük.”
A gyerekek rácsodálkoztak.
„És tényleg működik?” – kérdezte Lili.
Nagymama sejtelmes mosollyal biccentett. „Még sosem csalódtam bennük.”
❄️ Az est békés varázsa
Ahogy közeledett az éjfél, a család együtt gyújtott gyertyákat a nappaliban. Apa hozta a teát, anya a diós kalácsot, nagypapa pedig a történeteket, amelyek mindig valahol a valóság és a varázslat határán táncoltak.
„Az új év olyan, mint a frissen hullott hó” – mondta nagypapa. „Tiszta, és arra lépsz rá először, amit legjobban szeretnél.”
Lili és Marci összeölelkeztek. A Trükkös család ilyenkor mindig egy nagy, meleg fészeknek tűnt, ahol mindenki a másikra figyelt.
🕛 Az éjfél pillanata
Ahogy az óra közeledett éjfélhez, mindannyian kézbe vették saját kívánságcsengőjüket.
– Apa csengője mélyzöld volt,
– anya csengője finom aranyszínű,
– nagypapáé sötétkék, mint a téli ég,
– nagymamáé fehér, mintha hópelyhekből készült volna,
– Lili csengője rózsaszín és csillámfényű,
– Marcié pedig élénk kék, picike békamintával.
„Amikor üti az éjfélt, csak hagyjátok, hogy a szívetek csengessen” – suttogta nagymama.
Aztán a toronyóra kint a faluban ütni kezdett.
– tíz…
– tizenegy…
– tizenkettő.
Az összes csengő egyszerre csilingelt fel, megtöltve a szobát aranyló fényzenével, mintha a fény és a hang összefonódott volna.
A hangjuk nem volt hangos, de olyan tiszta volt, mintha a levegő maga is fényből készült volna. A csengők hangja összeolvadt, körbetáncolt a házban, majd egy lágy aranyfénygomolyaggá vált, amely lassan felemelkedett a mennyezet felé.
A család csendben nézte. A fény egy pillanatra megállt, mintha meghallgatta volna minden kívánságukat, majd puhán szétoszlott, mintha csillagport hagyna maga után.
🌟 Reggelre megérkezik a válasz
Másnap reggel Lili és Marci elsőként ugrott ki az ágyból, és szaladtak a nappaliba.
A kinti világ még félálomban volt, a hó halk ropogással köszöntötte az új évet.
A konyhaasztalon pedig ott várt egy apró üzenet, arany tintával, ismerős, csillogó betűkkel:
„A legszebb kívánság mindig az, ami mások szívébe is melegséget visz.”
Mellette két kis tárgy:
– Lilinek egy szív alakú hópelyhes medál,
– Marcinak egy parányi békafigura, amely minden mozdulatra finoman megcsengett.
„Te mit kívántál?” – kérdezte Lili.
Marci elpirult egy kicsit. „Hogy mindig együtt maradjon a család, és hogy a következő évben még több nevetés legyen.”
Lili mosolygott. „Én is valami hasonlót.”
A konyhaajtóban megjelent nagymama, egy bögre gőzölgő kakaóval.
„A kívánságok akkor a legerősebbek, ha összhangban vannak” – mondta.
A Trükkös család rájött, hogy ha figyelnek, minden napban ott rezdül egy pici fénycsengésnyi varázslat, és aki igazán figyel, meg is hallja a fény halk csengését.