A legtöbb családban szinte megszokott, hogy a tévé egész nap megy a háttérben akkor is, ha senki nem nézi igazán. Sok szülő úgy gondolja, ettől lesz „élőbb” a lakás, vagy egyszerűen szeretik, ha szól valami. Ám a kutatások szerint a folyamatos televíziós háttérzaj csendes, de nagyon valós kockázatot jelent a kisgyermekek fejlődése szempontjából.
De miért is olyan problémás, ha a gyermek csak hallja, de nem nézi a tévét?
1. A háttérzaj elvonja a figyelmet még akkor is, ha nem tudatosul.
A gyermekek idegrendszere még fejlődésben van. Sokkal érzékenyebben reagálnak mindenféle ingerre, mint mi, felnőttek. A háttérben dübörgő tévé folyamatosan olyan hangokat bocsát ki (pl. hirtelen zajok, zenék, hangszínek, reklámok stb.), amelyek automatikusan bekapcsolják a figyelmi rendszert.
Ez azt jelenti, hogy a gyermek idegrendszere újra és újra megszakítja a játékot, gondolkodást, vagy kommunikációt, hogy reagáljon a hangokra, akkor is, ha ő valójában nem figyel oda a képernyőre.
Mit okoz ez a gyakorlatban?
-
Gyakoribb figyelmi elterelődés.
-
Rövidebb, kevésbé mély játék.
-
Megnövekedett nyugtalanság vagy szétszórtság.
-
Túlingerlődés, ami később viselkedési nehézségekhez is vezethet.
2. A játék minősége romlik, pedig a játék a tanulás alapja.
Több kutatás igazolja, hogy a háttérben szóló tévé jelentősen csökkenti a gyerekek játékának mélységét és kreativitását. A gyermek kevesebbet beszél játék közben, kevesebb szerepjátékot végez, felszínesebbé válik a tevékenység.
Ez azért gond, mert a játék:
-
fejleszti a fantáziát,
-
támogatja a szociális készségeket,
-
erősíti a problémamegoldó gondolkodást,
-
és kulcsfontosságú a nyelvi fejlődéshez.
Ha a gyermek játéka rendszeresen megszakad, kevesebb lehetősége van ezekre a fejlődési lépésekre.
3. A háttértévézés zavarja a beszédfejlődést.
A kisgyermekek úgy tanulnak beszélni, hogy hallják (és látják), ahogy a felnőttek hozzájuk szólnak, és reagálnak is rájuk. Ha a tévé folyamatosan zajong, a felnőttek:
-
kevesebbet beszélnek a gyerekhez,
-
ritkábban kezdeményeznek párbeszédet,
-
kevésbé fókuszálnak a gyermek reakcióira.
Emellett a háttérzaj nehezíti a hangok megkülönböztetését, ami a beszédértés és később az olvasástanulás alapja.
4. A gyermek idegrendszere túlterhelődik.
A kisgyermekeknek rendszeresen szükségük van csendes, nyugodt időszakokra, amikor agyuk pihenhet a folyamatos ingerektől. A háttértévé azonban:
-
állandó zajt kelt,
-
sokféle frekvenciát és hanghatást generál,
-
gyakran hangosabb, mint ahogy észrevesszük.
Ez hosszú távon túlingerlést okozhat, ami nyugtalansághoz, alvási problémákhoz és fokozott fáradékonysághoz vezethet.
Mit tehetünk szülőként?
Egyszerű, bevált trükkök, a Trükkös Békáktól:
A jó hír az, hogy nem kell teljesen száműzni a tévét az otthonból. Elég néhány kis változtatás, hogy a gyermek fejlődése biztonságban legyen.
1. Kapcsoljuk ki a tévét, ha senki sem nézi.
A háttérzajtól nem lesz „élőbb” a lakás, viszont csendben a gyermekek sokkal jobban fejlődnek.
2. Legyen kijelölt „tévénézős idő”.
Ha közösen néztek valamit, beszélgessetek róla, legyetek jelen.
3. Játékidő alatt tartsunk csendet.
Ilyenkor a gyermek agya tanul, épít, gyakorlatozik.
4. Használjunk zenét tévé helyett.
A lassú, nyugodt zene sokkal kevésbé zavaró, és akár fejlesztő hatású is lehet.
Összegzés
A háttérben szóló tévé nem ártatlan dolog még akkor sem, ha a gyermek nem nézi. Csendes, de állandó zajforrás, amely eltereli a figyelmet, rontja a játék minőségét, akadályozhatja a beszédfejlődést és túlingerlést okozhat.
A legjobb, amit szülőként tehetünk, hogy tudatosan alakítjuk a gyermek környezetét: kevesebb zaj, több minőségi játék, több beszélgetés. Ez egyszerű, mégis óriási ajándék a gyermek fejlődésének.