Egy titkos Ă©jfĂ©li kaland a hĂłval borĂtott dombok között.
A TrĂŒkkös csalĂĄd hĂĄza fölött mĂĄr kora este csillagfĂ©ny csillogott, a hĂłpelyhek pedig Ășgy szĂĄlltak alĂĄ, mintha aprĂł, vilĂĄgĂtĂł tollak hulltak volna a tĂ©l kezĂ©bĆl. Lili Ă©s Marci izgatottan rohangĂĄltak a nappaliban, hiszen ma este vĂ©gre eljön a MikulĂĄs!
âSzerinted tĂ©nyleg ide talĂĄl?â â kĂ©rdezte Marci, miközben negyedszer ĂĄllĂtotta be pontosan 45 fokos szögbe a csizmĂĄjĂĄt az ablak alatt.
âHa eddig eltalĂĄlt, most is fogâ â nevetett Lili, Ă©s megsimogatta öccse hajĂĄt.
Nagymama közben szilvakrĂ©mes sĂŒtemĂ©nyt kĂ©szĂtett, amelynek illata Ășgy terjengett szĂ©t, mintha maga a tĂ©l lenne karamellĂĄba mĂĄrtva.
đ A titokzatos nesz
Ahogy a gyerekek vĂ©gre lefekĂŒdtek, Ă©s a hĂĄz csendbe borult, Lili egyszer csak kĂŒlönös hangra Ă©bredt. Nem volt se csilingelĂ©s, se kopogĂĄs, inkĂĄbb csak egy halk, csusszanĂł nesz, mintha valaki a tetĆn lĂ©pkedne.
FelĂŒlt az ĂĄgyban.
âMarci, Ă©bren vagy?â â suttogta.
Marci szinte azonnal kipattant. âHallottad?!â
Mindketten a nappaliba settenkedtek. A holdfĂ©ny ezĂŒstösre festette a padlĂłt, a kandallĂłban mĂ©g izzott pĂĄr parĂĄzs. Minden csendes volt, egĂ©szen addig, amĂg egy aprĂłcska fĂ©ny nem csusszant le a kĂ©mĂ©nybĆl.
Nem tƱz volt.
Nem fĂŒst.
Hanem egy ragyogó, csillagfényƱ zsåkocska.
⚠A csillagfényƱ zsåk
A zsĂĄk olyan finoman pihent a kandallĂł elĆtt, mintha odahintette volna valaki.
âEz biztosan a MikulĂĄsĂ©!â â ĂĄmuldozott Marci.
âDe miĂ©rt itt hagyta?â â kĂ©rdezte Lili, Ă©s Ăłvatosan közelebb lĂ©pett.
A zsåk oldalån apró, csillogó betƱk jelentek meg:
âCsak a TrĂŒkkös csalĂĄd legbĂĄtrabb szĂvei nyithatjĂĄk ki.â
âHĂĄt az mi vagyunk!â â sĂșgta Marci tĂĄgra nyĂlt szemekkel.
Lili bĂłlintott, majd Ăłvatosan megĂ©rintette a zsĂĄkot. Az pedig hirtelen megrezdĂŒlt, Ă©s puhĂĄn felpattant a teteje. Egy ragyogĂł fĂ©nygömb szĂĄllt fel belĆle, körbetĂĄncolta a szobĂĄt, majd lassan alakot öltött.
Egy miniatƱr csillagmanĂł ĂĄllt elĆttĂŒk, hĂłfehĂ©r szakĂĄllal Ă©s olyan szemekkel, amelyekben tĂ©l Ă©s nyĂĄr egyszerre csillogott.
â A csillagmanĂł kĂŒldetĂ©se
âLili, Marci!â â kezdte vĂ©kony, csilingelĆ hangon. âA MikulĂĄs Ășton van, de ma este egy kĂŒlönleges kĂvĂĄnsĂĄglistĂĄt veszĂtett el. A ti hĂĄzatokra bĂzta a csillagfĂ©nyƱ zsĂĄkot, hogy segĂtsĂ©tek megtalĂĄlni ami hiĂĄnyzik.â
A gyerekek egyszerre léptek közelebb.
âMi hiĂĄnyzik?â â kĂ©rdezte Lili.
A manĂł a zsĂĄkba nyĂșlt, Ă©s elĆhĂșzott egy fĂ©nylĆ lapot. A tetejĂ©n ez ĂĄllt:
âA legfontosabb kĂvĂĄnsĂĄg:âŠâ
De a sor következĆ rĂ©sze ĂŒres volt. Az aranyfĂ©ny helyĂ©n csak halvĂĄny pĂĄra derengett.
âEltƱntâ â mondta a manĂł. âA MikulĂĄs csak akkor tudja befejezni az Ă©ji ajĂĄndĂ©kozĂĄst, ha ez a sor Ășjra megtelik.â
âDe mivel?â â kĂ©rdezte Marci.
A manó råjuk nézett, és mosolygott.
âAzzal, amit a ti szĂvetek diktĂĄl.â
âïž A nagy kĂvĂĄnsĂĄg
Lili becsukta a szemét.
Marci is.
Mindketten gondolkodtak.
Nem fagyira.
Nem jåtékra.
Nem egy Ășj kedvenc plĂŒssre.
Hanem arra, amit ebben a hĂĄzban Ă©reztek minden tĂ©len: meleget, összetartĂĄst Ă©s azt, hogy a csalĂĄd egyĂŒtt tud lenni a hĂłpelyhek alatt, bĂĄrmilyen nagy is a hideg odakint.
Lili megszorĂtotta Marci kezĂ©t.
âĂn azt kĂvĂĄnom, hogy a csalĂĄd mindig megĆrizze a varĂĄzst, hogy egyĂŒtt maradjunk, Ă©s mindig legyen okunk mosolyogni.â
Marci bĂłlintott.
âĂs hogy mindenki kapjon egy aprĂł csodĂĄt, aki ma este arra vĂĄr!â
A fĂ©nylĆ lap ekkor Ă©lesen felragyogott, mintha egy lĂĄthatatlan toll ĂrnĂĄ rĂĄ tĂŒndökölve:
âA legfontosabb kĂvĂĄnsĂĄg: legyen szeretet Ă©s fĂ©ny minden otthonban.â
đ A MikulĂĄs köszönetet mond
A csillagmanó elégedetten bólintott.
âMĂĄr Ășton is van hozzĂĄâ â mondta, Ă©s a lap aranylĂł porrĂĄ vĂĄlt. âKöszönöm, bĂĄtor szĂvek.â
A manó megbillentette a csillagfényƱ zsåkot, amely lassan eltƱnt, vissza a kéményen åt, mintha soha nem is létezett volna.
A gyerekek még sokåig ålltak csendben.
AztĂĄn halk csengĂ©s hallatszott odakintrĆl.
Majd egy mély, meleg hang:
âKöszönöm, TrĂŒkkös csalĂĄd!â
A gyerekek egymåsra néztek.
âEz biztosan Ć volt!â â suttogta Lili.
âA MikulĂĄs!â â nevetett Marci.
đ Reggeli csoda
MĂĄsnap reggel a csizmĂĄk tele voltak ajĂĄndĂ©kokkal. De a legkĂŒlönösebben egy aprĂł, kerek csillagkorong ragyogott a kandallĂł elĆtt.
RĂĄ volt Ărva:
âA varĂĄzslat ott Ă©l, ahol a szĂvek egyĂŒtt fĂ©nylenek.â
Nagymama mosolyogva nézte a gyerekeket.
âHĂĄt, idĂ©n valaki nagyon megköszönte a segĂtsĂ©geteket.â
Ăs Lili meg Marci mĂĄr tudta:
Ez a MikulĂĄs volt.
Ăs az a csoda, amit aznap Ă©jjel ĂĄtĂ©ltek, életĂŒk vĂ©gĂ©ig velĂŒk marad majd.
