Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Egy titkos éjféli kaland a hóval borított dombok között.

A TrĂŒkkös csalĂĄd hĂĄza fölött mĂĄr kora este csillagfĂ©ny csillogott, a hĂłpelyhek pedig Ășgy szĂĄlltak alĂĄ, mintha aprĂł, vilĂĄgĂ­tĂł tollak hulltak volna a tĂ©l kezĂ©bƑl. Lili Ă©s Marci izgatottan rohangĂĄltak a nappaliban, hiszen ma este vĂ©gre eljön a MikulĂĄs!

„Szerinted tĂ©nyleg ide talĂĄl?” – kĂ©rdezte Marci, miközben negyedszer ĂĄllĂ­totta be pontosan 45 fokos szögbe a csizmĂĄjĂĄt az ablak alatt.

„Ha eddig eltalĂĄlt, most is fog” – nevetett Lili, Ă©s megsimogatta öccse hajĂĄt.

Nagymama közben szilvakrĂ©mes sĂŒtemĂ©nyt kĂ©szĂ­tett, amelynek illata Ășgy terjengett szĂ©t, mintha maga a tĂ©l lenne karamellĂĄba mĂĄrtva.


🎁 A titokzatos nesz

Ahogy a gyerekek vĂ©gre lefekĂŒdtek, Ă©s a hĂĄz csendbe borult, Lili egyszer csak kĂŒlönös hangra Ă©bredt. Nem volt se csilingelĂ©s, se kopogĂĄs, inkĂĄbb csak egy halk, csusszanĂł nesz, mintha valaki a tetƑn lĂ©pkedne.

FelĂŒlt az ĂĄgyban.

„Marci, Ă©bren vagy?” – suttogta.

Marci szinte azonnal kipattant. „Hallottad?!”

Mindketten a nappaliba settenkedtek. A holdfĂ©ny ezĂŒstösre festette a padlĂłt, a kandallĂłban mĂ©g izzott pĂĄr parĂĄzs. Minden csendes volt, egĂ©szen addig, amĂ­g egy aprĂłcska fĂ©ny nem csusszant le a kĂ©mĂ©nybƑl.

Nem tƱz volt.

Nem fĂŒst.

Hanem egy ragyogó, csillagfényƱ zsåkocska.


✹ A csillagfĂ©nyƱ zsĂĄk

A zsák olyan finoman pihent a kandalló elƑtt, mintha odahintette volna valaki.

„Ez biztosan a MikulĂĄsĂ©!” – ĂĄmuldozott Marci.

„De miĂ©rt itt hagyta?” – kĂ©rdezte Lili, Ă©s Ăłvatosan közelebb lĂ©pett.

A zsåk oldalån apró, csillogó betƱk jelentek meg:

„Csak a TrĂŒkkös csalĂĄd legbĂĄtrabb szĂ­vei nyithatjĂĄk ki.”

„HĂĄt az mi vagyunk!” – sĂșgta Marci tĂĄgra nyĂ­lt szemekkel.

Lili bĂłlintott, majd Ăłvatosan megĂ©rintette a zsĂĄkot. Az pedig hirtelen megrezdĂŒlt, Ă©s puhĂĄn felpattant a teteje. Egy ragyogĂł fĂ©nygömb szĂĄllt fel belƑle, körbetĂĄncolta a szobĂĄt, majd lassan alakot öltött.

Egy miniatƱr csillagmanĂł ĂĄllt elƑttĂŒk, hĂłfehĂ©r szakĂĄllal Ă©s olyan szemekkel, amelyekben tĂ©l Ă©s nyĂĄr egyszerre csillogott.


⭐ A csillagmanĂł kĂŒldetĂ©se

„Lili, Marci!” – kezdte vĂ©kony, csilingelƑ hangon. „A MikulĂĄs Ășton van, de ma este egy kĂŒlönleges kĂ­vĂĄnsĂĄglistĂĄt veszĂ­tett el. A ti hĂĄzatokra bĂ­zta a csillagfĂ©nyƱ zsĂĄkot, hogy segĂ­tsĂ©tek megtalĂĄlni ami hiĂĄnyzik.”

A gyerekek egyszerre léptek közelebb.

„Mi hiĂĄnyzik?” – kĂ©rdezte Lili.

A manĂł a zsĂĄkba nyĂșlt, Ă©s elƑhĂșzott egy fĂ©nylƑ lapot. A tetejĂ©n ez ĂĄllt:

„A legfontosabb kívánság:
”

De a sor következƑ rĂ©sze ĂŒres volt. Az aranyfĂ©ny helyĂ©n csak halvĂĄny pĂĄra derengett.

„EltƱnt” – mondta a manĂł. „A MikulĂĄs csak akkor tudja befejezni az Ă©ji ajĂĄndĂ©kozĂĄst, ha ez a sor Ășjra megtelik.”

„De mivel?” – kĂ©rdezte Marci.

A manó råjuk nézett, és mosolygott.

„Azzal, amit a ti szívetek diktál.”


❄ A nagy kĂ­vĂĄnsĂĄg

Lili becsukta a szemét.

Marci is.

Mindketten gondolkodtak.

Nem fagyira.
Nem jåtékra.
Nem egy Ășj kedvenc plĂŒssre.

Hanem arra, amit ebben a hĂĄzban Ă©reztek minden tĂ©len: meleget, összetartĂĄst Ă©s azt, hogy a csalĂĄd egyĂŒtt tud lenni a hĂłpelyhek alatt, bĂĄrmilyen nagy is a hideg odakint.

Lili megszorította Marci kezét.

„Én azt kĂ­vĂĄnom, hogy a csalĂĄd mindig megƑrizze a varĂĄzst, hogy egyĂŒtt maradjunk, Ă©s mindig legyen okunk mosolyogni.”

Marci bĂłlintott.

„És hogy mindenki kapjon egy apró csodát, aki ma este arra vár!”

A fĂ©nylƑ lap ekkor Ă©lesen felragyogott, mintha egy lĂĄthatatlan toll Ă­rnĂĄ rĂĄ tĂŒndökölve:

„A legfontosabb kĂ­vĂĄnsĂĄg: legyen szeretet Ă©s fĂ©ny minden otthonban.”


🎅 A MikulĂĄs köszönetet mond

A csillagmanó elégedetten bólintott.

„MĂĄr Ășton is van hozzá” – mondta, Ă©s a lap aranylĂł porrĂĄ vĂĄlt. „Köszönöm, bĂĄtor szĂ­vek.”

A manó megbillentette a csillagfényƱ zsåkot, amely lassan eltƱnt, vissza a kéményen åt, mintha soha nem is létezett volna.

A gyerekek még sokåig ålltak csendben.

AztĂĄn halk csengĂ©s hallatszott odakintrƑl.

Majd egy mély, meleg hang:

„Köszönöm, TrĂŒkkös csalĂĄd!”

A gyerekek egymåsra néztek.

„Ez biztosan Ƒ volt!” – suttogta Lili.

„A Mikulás!” – nevetett Marci.


🌟 Reggeli csoda

MĂĄsnap reggel a csizmĂĄk tele voltak ajĂĄndĂ©kokkal. De a legkĂŒlönösebben egy aprĂł, kerek csillagkorong ragyogott a kandallĂł elƑtt.

RĂĄ volt Ă­rva:

„A varĂĄzslat ott Ă©l, ahol a szĂ­vek egyĂŒtt fĂ©nylenek.”

Nagymama mosolyogva nézte a gyerekeket.

„HĂĄt, idĂ©n valaki nagyon megköszönte a segĂ­tsĂ©geteket.”

És Lili meg Marci már tudta:

Ez a MikulĂĄs volt.

És az a csoda, amit aznap Ă©jjel ĂĄtĂ©ltek, életĂŒk vĂ©gĂ©ig velĂŒk marad majd.